Tisztelt Ügyvéd Úr! A városban és egy közeli faluban épült több lakóház tartozik az 1979-ben több lakásszövetkezet egyesülése útján alakult lakásszövetkezethez. Az első lakásszövetkezet a 36 lakásos házunkból alakult 1969-ben, a többi évekkel később. Az önálló lakásszövetkezetek különböző ingatlan és nem lakáscéljára szolgáló helyiségek /garázsok, üzletek/, illetve házmesteri lakás vagyonnal rendelkeztek. A mi 36 lakásos szövetkezeti házunk földszintjén épült meg a 6 db üzlet a használó cégek anyagi hozzájárulásával, mellyel az üzletek 30-50 évi ingyenes bérleti jogát szerezték meg. Az üzletsor Legfelsőbb Bírósági határozattal az 1969-ben hozott első fokú bíróság ítéletének jóváhagyásával a lakásszövetkezetünk tulajdona lett, és azok telekkönyvi nyilvántartása az akkori jogszabálynak megfelelően - tekintettel arra, hogy a telek, az üzletek, a közös nem lakás célját szolgáló helyiségek is a lakásszövetkezet tulajdonában voltak és vannak - a szövetkezeti ház törzsbetétjében valósult meg. 2010.08.25-ig ez így is volt, amikor is egy "erőszakos" küldöttgyűlési határozattal az egyesült lakásszövetkezet telkén lévő üzleteket "EGYÉB ÖNÁLLÓ INGATLAN"-ként vetette telekkönyvi nyilvántartásba. Az e határozat megsemmisítésére indított pert első és másod fokon megnyertük, de a KÚRIA 2013-ban a jogvesztő határidőben beadott peranyagot vizsgálva - mely nem hivatkozott konkrét jogszabályokra, belső szabályzatokra - a küldöttgyűlést határozatképesnek nyilvánította, és ennélfogva dönthetett. Nem vizsgálta viszont a hozott határozat jogszerűségét, mert erre a beadott kereset nem hivatkozott. Kérdéseim: a fenti tények alapján jogszerű-e az üzletek fenti jogcím szerinti nyilvántartása? Ha nem, hogyan állíthatnánk vissza az eredeti állapotot? Hogyan és kivel lehet megtéríttetni a kb. 800000 Ft-os perköltséget? Az ügyünk eléggé összetett és bonyolult ezért fontos, hogy ezt az általunk ismert kirekesztő szándékot takaró intézkedést, határozatot tisztázzuk. Ehhez várom tisztelt Ügyvéd Úr állásfoglalását. Tisztelettel: H. Mihály
Tisztelt Mihály!
Ahogy Ön is írja levelében, a jogeset annyira összetett, hogy azt a jelen honlap keretein belül vizsgálni nem lehet.
Annyit azonban az okiratok ismerete nélkül is megjegyeznék, hogy amennyiben a Kúria döntött az ügyben, döntését igazságként kell elfogadni; olyan fórum ugyanis nem létezik, amely a Kúria döntését felülbírálhatná. Ha a kereset nem tartalmazott arra irányuló kérelmet, hogy a határozat jogszabályba, a lakásszövetkezet alapszabályába vagy más belső szabályzatába ütközése alapján a bírság helyezze azt hatályon kívül, akkor ezt természetesen nem is vizsgálhatta a Kúria.
Figyelemmel tehát arra, hogy a Kúria a küldöttgyűlést határozatképesnek nyilvánította, illetve arra, hogy a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 9.§ (3) bekezdése alapján a keresetet a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell a lakásszövetkezet ellen benyújtani, álláspontom szerint jogszerűnek tekintendő az üzletek fentiek szerinti nyilvántartása.
A perköltség „megtéríttetésére” vonatkozó kérdését nem értem. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 78. § (1) bekezdése alapján a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A jelen esetben Önök lettek pervesztesek. Nem világos tehát, hogy a megítélt perköltséget kivel és milyen jogcímen szeretnék megtéríttetni.
Tisztelettel,